Agamemnón Argosz királya és a görög sereg főparancsnoka volt a trójai háború során. Homérosz „a férfiak királyának” nevezi. Hazatérése után felesége, Klütaimnésztra meggyilkolja szeretője, Aigiszthosz segítségével. Agamemnón megölése után Aigiszthosz, az eljövendő bosszú lehetőségétől féltében, el akarja pusztítani Agamemnón fiú utódját, a még kisgyermek Oresztészt; Élektra, a legnagyobbik nővér azonban megmenti a fiúcskát: idegen földre küldi, ott nevelkedik fel, testvéri barátságban Püladész királyfival. Élektra sorsa szüntelen szenvedés ezalatt: anyja számára élő lelkifurdalás, Aigiszthosznak élő vád: rosszul bánnak vele, egy földműveshez adják feleségül és a bitorló végül meg is akar szabadulni tőle. Élektra a hajthatatlan, az irgalmat nem ismerő gyász és bosszú; Krüszothemisz, a húga lágyabb lélek, engedékenyebb jellem, hajlékonyabb egyéniség; se anyjával, se a bitorlóval nem szegül szembe olyan engesztelhetetlenül, mint a nénje. Élektra olthatatlan bosszúvággyal várja, hogy Oresztész visszatérjen és megtorolja apjuk halálát, ami be is következik: Oresztész megöli a trónbitorlót és önmagával viaskodva ugyan, de Élektra nyomására saját anyjukkal is végez. Élektra később Oresztész barátjának, Püladésznak a felesége lesz.

A különböző drámaírók különféle módon értelmezték Élektra személyiségét. Agamemnón, Klütaimnészra, Élektra és Oresztész négyes viszonylatában, bonyolult, vonzásos-taszításos egymáshoz való kapcsolatukban a görög tragikusok a művészet, művészi ábrázolás vitathatatlan érvényességével megmutattak, megfogalmaztak, megörökítettek valamit, amit a lélektan tudománya csak évezredek múlva fedezett föl és általános érvényét tekintve sokkal vitathatóbban fogalmazott meg.