Veranda, kert, filagória, jéghideg spriccer, illatos nyárelő. A virágzás pezsdítő készülődése a levegőben, varázslatos vidék. Egy rég letűnt, de örökké vágyott, idilli világot fest az „Annuska” zsánerhangulata. Karakteres, vérbő figurák népesítik be Gárdonyi színpadát. Baráti évődés, szerelem, féltékenység, kiábrándultság és új reménység váltja egymást csipetnyi társadalomkritikával.

A darab két fontos szál körül bonyolódik: a családfő nem tudja kifizetni az adósságot, lánya, Annuska pedig apáca szeretne lenni. A család életmódján nem érzékelhető, hogy adósságokkal küzdenek. Látszólag önfeledten élnek, de a nevetésüktől néha összeszorul a gyomrunk. De hiszen felhőtlen békeidőben is adódnak olyan problémák, amelyeket nagyon nehéz megoldani és feloldani.

Az előadás elemelt természetességet, naturalizmus fölött járó realitást igényel. A karakterek a színészek teljes színpadi jelenlétét kívánják. Magunkból kell tehát kiindulnunk, szem előtt tartva az alkotó szándékait is.

Ezzel a kedves-bájos művel emlékezünk színházunk 150 évvel ezelőtt született névadójára, Eger büszkeségére, az író Gárdonyi Gézára. (Blaskó Balázs, rendező)