Winston W13-2/C eurázsiai keményen dolgozó kisember, közjószág, a Párt tagja, úgy érzi mindenhol megfigyelik, mindenhol lehallgatják. Hallgatják a mobilján, figyelik a laptopja webkameráján keresztül. Akkor is figyelik, mikor egy XX84 című előadás színlapját olvassa. Az oltással együtt beadott mikrochippel irányítják a gondolatait, és a fogkrémben lévő fluoriddal tompítják az agyműködését. De most önkéntesen, a saját kamerája elé áll és egy videónaplóban mindent kitálal.

 

Az ember egyből máshogy kezd el viselkedni, amint tudomására jut, hogy megfigyelik. A színész is. Ösztönösen azt az énjét mutatja, akit szerinte a megfigyelő látni szeretne. Vajon, hogy él le valaki egy életet, ha úgy érzi, folyamatosan megfigyelik? Hova menekül a valódi én a maszk mögött? Nincsen szabad terület, ahol élhetünk, kivéve az a pár köbcenti az agyunkban...

 

Vajon tényleg létezik a legendás Ellenzék? Lehetséges az ellenállás, vagy az Ellenzéket is a Párt pénzeli? Honnan tudhatom, hogy a Párt tényleg hazudik, és nem én vagyok az őrült? Minden sokkal könnyebb lenne, ha én is feloldódnék a Nagy Testvérben és elfogadnám az ő igazságát. Vagy ezeket a gondolatokat is elültette bennem valaki? Ki az a bennem? Ki vagyok én? Aki ezt a szöveget írta, vagy aki ezt a szöveget olvassa? Hisz jelen pillanatban, annak a fejében vagyok, aki ezt a szöveget olvassa… akkor ezek az én gondolataim? Aki ezt a szöveget olvasom? Miért olvasom ezt a szöveget? Miért van ebben ennyi kérdés? Miről szól ez az egész?

 

Le fognak lőni - nem törődöm vele - tarkón fognak lőni - nem törődöm vele - le nagy testvérrel - le nagy testvérrel… Le a Nagy Testvérrel!