Shakespeare Szentivánéji álma a színháztörténet egyik leggyakrabban játszott vígjátéka, amiben lehengerlő módon keverednek a társadalmi függőségek az ösztönvilággal, a népszokások tündéries világa a városi miliővel, az „elitosztály” a munkás réteggel, a misztikum a valósággal, mindez pedig egy szappanoperát megszégyenítő szerelmi kavarodásba ágyazva.

Az előadás éppen ennek a rendkívül sokrétű, éppen ezért újabb és újabb megfejtésekre szoruló darabnak a parafrázisát mutatja be egy falusi környezetbe ágyazva. A varázsvilágot elfogadva evidensnek veszünk teljesen indokolatlan dolgokat. Az előadás a tündérek lakta erdőt falusi kocsmára, Puck varázsnedűjét pedig egy jófajta kisüsti pálinkára cseréli, aminek hatására feltárulhatnak a szerelmi kavarodás lelki okai A varázsvilágot elfogadva természetesnek veszünk minden történést. Ám ha a tündérek lakta erdő egy falusi kocsma, Puck varázsnedűje egy kisüsti pálinka, akkor a belső lelki folyamatok talán követhetőbbé válnak. Erre tesz kísérletet az előadás…