Lehet-e unalmasabb fickó annál, mint akit John Smithnek hívnak? Átlagos név, átlagos kinézet, átlagos élet. Munka és magánélet, magánélet és munka. Londonban éli hétköznapi, pontosan megtervezett, bevett szokások szerint működő életét. Napközben taxisofőr, éjjel pedig hűséges és szerető férj kis feleségének ölelő karjaiban. Vagy napközben hűséges és szerető férj kis felesége szoknyája mellett és éjjel pedig taxisofőr. Semmi váratlan esemény, semmi meglepetés. Még csak az kellene. És egyszer csak ez a langymeleg, kellemes unalom veszélybe kerül. Kiderül ugyanis, hogy kettő van belőle. John Smithből, lakcímből, kis feleségből, mintaéletből. John Smith pedig nem tűrheti el, hogy ez a gondosan felépített kispolgári kártyavár egyik pillanatról a másikra összedőljön.
Bajban pedig mi az egyetlen megoldás? Tagadni! Tagadni, tagadni, tagadni minden áron… A tanulság pedig talán annyi, hogy aki hazudni kezd, ne lepődjön meg azon, hogy a legvalószínűtlenebb, legblődebb baromságot is elhiszi majd valaki. A publikum...