Cervantes időtlenné vált búsképű lovagja, Richard Strauss zenei költeményén keresztül kel életre. A zenei ábrázoláson túl az expresszív tánc pantomim világán keresztül követhetjük Don Quixote látomásait, és mai korunk világában szintén felelhető hasonmásait és a digitális világgal szemben „szélmalomharcot” vívó alakok komikus küzdelmét. A színpadi ábrázolás a tudathasadás víziója, amiben az IQ elhomályosul és tagadja a valóságot, nincs benne belátás. Így születik meg M. Kecskés András előadásában a drámai groteszk.