Nehéz eset volt. Másképp gondolkodott, és másképp viselkedett, mint mi. Ezért aztán megneveltük, szocializáltuk. Kezelhetővé tettük és szelíddé. Gratuláltunk neki abból az alkalomból, hogy legyőzte önmagát. Ő maga is gratulálni kezdett önmagának. Nem vette észre, hogy mi győztük le őt...

Az előadás a kábítószer-függőség kialakulásának okait és a drogfogyasztás okozta pszichés és fizikai következményeket kívánja megvizsgálni egy sajátos, már-már dokumentarista hitelességű formai kísérletben. A produkció mely szándéka szerint, elsősorban iskolaszínházi kereteken belül szeretné felhívni a figyelmet erre a súlyos társadalmi jelenségre, nem csupán a diákközönség számára próbál elgondolkodtató kérdéseket felvetni. A családtagok, szülők, pedagógusok, vagy "csupán" a társadalmi problémákra érzékeny nézők is zavarbaejtően személyes színházi vallomást láthatnak.

Egy fiatal fiú mesél a gondolatairól, érzéseiről, a családjával lévő ellentmondásos kapcsolatáról, és arról, hogyan kezdett drogozni, s milyen kínlódások árán sikerült leszoknia. És egy apa, aki mindezt végignézi, hallgatja és éli. Párbeszédek és belső monológok, humoros és keserű helyzetek az élet rendhagyó sorsfordulatai közé ékelve. Hol csúszhatnak el a szándékok? Miért választjuk a "könnyebb" utat, ha úgy érezzük, az életünk zsákutcába ért?